Ötezer kilométer Kínában: 2. Lojang

A „Puskagolyó” expresszel érkeztünk Pekingből Henan tartomány legnagyobb városába, Lojangba. (A vonalat 2001-ben adták át, és nagyjából négy óra alatt teszi meg a Peking–Sanghaj közti 1318 km-t.) Sikerült a vonatállomáson találnunk egy taxist, aki vállalta, másnap elfuvaroz Dengfengbe, a Shaolin templomba, aztán a Jisuj folyó partján fekvő Longmen-barlangokhoz.

Azt kell mondanom, Dengfeng – bármennyire különleges a pagodaerdő és szépek a templomok – nem éri meg a két óra utazást. Nagyon turistás, a kungfu eredetéről és a shaolin papok valódi életéről vajmi keveset tudunk meg.

A Longmen grottók, más néven Sárkánykapu-hegy-barlangok viszont igazi világszenzáció!

Majd 100 000 Buddha-szobor a több mint 2300 homokkő sziklafalba vájt barlangban.

A legkisebb szobor úgy két centiméter, a legnagyobb 17 méter! (Két hasonló látványosság van ezen kívül az országban: a Datong-közeli Yungang-barlangok és Dunchuangnál a Mogao-barlangok).

Készüljünk fel, több kilométer séta vár ránk, ha legalább a főbb látnivalókat érinteni akarjuk.

Az egykori császári város, Lojang óvárosa tündéri! A fallal körülvett városba a Lijing kapun át jutunk.

Mintha egy filmforgatás közepébe vagy egyenesen a középkorba csöppentünk volna.

Fantasztikus élmény a színes zászlókkal díszített utcácskákon bolyongani, a mosolygós helyiek életébe betekinteni, a városka olyan, mint a csodálatos, ősi Pingyao – miniben.

Apropó, mosolygás! Ugyan idegen nyelvet nem beszélnek, mindenhol nagyon boldogan, segítőkészen fogadtak minket a helyiek. Igazi vendégszerető nép a kínai!

Legszebb a város a pünkösdi rózsa virágzásakor. Talán egyszer sikerül eljutni ide májusban, a Fehér Ló temploma megérne még egy misét…

Fotó és szöveg: Posztós János