Mielőtt 1516-ban bevezették a Reinheitsgebotot, a sörbe olyan hozzávalók is belekerültek, amelyek akár hallucinációt is okozhattak. A törvény kezdetben csak Bajorországban lépett érvénybe, majd szép lassan kiterjedt az állam egész területére, 1906-ra pedig már a nemzeti jogszabályzatba is beiktatták. Az 1300 sörfőzdét képviselő testület szerint kezdeményezésük megállja a helyét, hisz a reguláció mai napig jelentős hatással bír a sörfogyasztási kultúra fenntartásában. Mi több, segített elérni, hogy Németország az egyik vezető sörfőző nemzetnek mondhassa magát.
A németek nemcsak, hogy hosszú idők óta mesterfokon űzik a sörfőzés tudományát, a világon egyedülálló módon akadémiai szinteken foglalkoznak a folyamatos fejlesztéssel. Készítéskor csak akkor tekintenek el a szabályok betartásától, ha a terméket egy olyan országba exportálják, ahol nem létezik hasonlóan szigorú előírás.
Az új előterjesztéshez jó alapot adhat, hogy 2006 óta a szépséges helyszíneken és emlékműveken kívül más értékeket is felterjeszthetnek az UNESCO Világörökségi Listájára. A tisztasági törvény azon 34 hagyományok egyike, amelyet Németország szerepeltetni szeretne ezen a bizonyos listán. Köztük van még például az Ore hegyi régió bányászainak körmenete vagy a drezdai állami kápolnában 1548-ban talált emlékek. Ha minden jól megy, és az UNESCO jóváhagyja, a Reinheitsgebot 2016-ban csatlakozhat a világörökségek közé, mikor is kereken 500. születésnapját ünnepli majd az a törvény, amelynek szabályai szerint ma már 1400 fajta sört állítanak elő a kisebb helyi és a nagyobb sőrfőzdék. Amihez a különféle régiókban – az elmaradhatatlan káposztával megtoldva -, 1500 fajta kolbászból és 300 kenyérfajtából választhatunk kísérőt.
Legyél az első hozzászóló "A német sör a világörökség útján" című cikkhez