Bakancsos turistaként jómagam is minden hétvégén tapasztalom, hogy a Covid óta mennyire megnőtt a túrázási kedv. Hogy mi szól mellette? Friss levegő, mozgás, egészség, de nem elhanyagolható az a tény sem, hogy az erdőben nincs maszkkötelezettség.
Aki nem ma kezdte a természetjárást, az tudja jól, hogy a túrázás nem évszakfüggő. Ahogy a mondás is tartja, minden évszak szép. És minden évszaknak megvan a maga szépsége. Ugyanez igaz az erdőjárásra is. Minden évszakban érdemes bakancsot húzni, télen se legyen ez másként!
Hogy hova, merre érdemes menni? Ha röviden szeretnék válaszolni, akkor azt mondanám, hogy teljesen mindegy, csak kint legyünk a szabadban. Úti célunkat azonban számos szempont befolyásolhatja. Ilyen szempontok lehetnek a következők: kezdő, avagy rutinos túrázók vagyunk-e, gyereket, családot viszünk-e magunkkal, mennyire korán tudunk útnak indulni (mert ugye télen korábban sötétedik), milyen távot és szintet vagyunk képesek teljesíteni, körtúrát tűztünk ki vagy nem (körtúránál le tudjuk tenni az autónkat a kiindulóponton, hiszen ugyanide érkezünk), gyűjtünk-e valamilyen pecsétet (Kéktúra) vagy sem, mennyire befolyásolhatnak az időjárási viszonyok (csapadék vagy mondjuk ködös, szmogos idő, amikor nem tudunk fényképezni), és persze nem utolsósorban a lakóhelyünktől való távolság. Mindezeket figyelembe véve választottam ki a Rozália-téglagyár-Hármashatár-hegy-Hűvösvölgy útvonalat, ahol éppen a közelmúltban jártam, és nem mellesleg a népszerű Kéktúra útvonalai közé tartozik.
A túra paraméterei számokban: hossza durván 14 km kisebb emelkedőkkel, lejtőkkel, 500-as szinttel. A helyszín a főváros több irányából is könnyen megközelíthető, ami nem elhanyagolható szempont pláne egy család esetében, hogy elég hozzá a Budapest-bérlet (mi a Flóriántól a 218-as busszal mentünk). Amit túránk során érintünk: Rozália-téglagyár (első pecsét), Virágos-nyereg, Rotter Lajos turistaház (itt nyomtuk a második pecsétet), Hármashatár-hegy (az erdei iskolánál a harmadik pecséthely), Guckler-szikla és kilátó, Fenyőgyöngye vendéglő (innen is van lehetőség bekapcsolódni egy rövidebb túrára), Árpád-kilátó, Kecske-sziklák, Oroszlán-szikla, Mátyás király vadaskertje, majd Hűvösvölgy, kisvasút (negyedik pecsét).
Az Oroszlán-szikla
Ez egy olyan hely, ahova szinte bárki egy átlagos kondival nekiindulhat, hiszen ez az útvonal nem egy megerőltető túra, látnivalóban viszont bővelkedik, ami már a felsorolásból is felsejlik. És természetesen a kilátók sem maradhatnak el. Mert milyen túra az, ahol nem érintünk legalább egy kilátót? Nos, ahhoz képest, hogy ez nem egy hosszú túraútvonal, két kilátót is érintünk: az Árpád-kilátót (1929) és a néhány éve (2016) átadott Guckler Károly-kilátót.
Kora reggel indulunk. Túránkat a Rozália-téglagyárnál kezdjük, és gyenge, de folyamatos emelkedőkkel folytattuk utunkat. Talpunk alatt a sokszínű avar serceg, miközben szemünk a falevelek lehulló táncában gyönyörködhet. Rögvest adódik az ötlet, hogy vissza kell jönnünk akkor is, amikor az avar és a lehulló falevelek látványát felváltja a fák csupasz ágai közt ezerrel tündöklő napsugár és az általa szikrázó hó látványa. Mivel sajnos a hó nem garantált hazánkban a tél minden napján, ezért, hogy „becsapjuk” magunkat, és a tél illúzióját fokozzuk, azért is érdemes a kora reggeli órákban nekivágni utunknak, hogy a hó helyett a dér vagy zúzmara csípte növényzet látványában tudjunk gyönyörködni. A másik előnye a korai reggelnek az, hogy a később kelők, családosok még nincsenek úton, s így esélyünk van az erdő csendjét, apró neszeit is érzékelni.
Miután elhagyjuk Virágos-nyerget is, és elérünk a Hármashatár-hegyhez, szusszanásképpen játszóterezhetünk. Mivel itt található a közelben a Hármashegyi repülőtér, a játszóteret ennek mintájára alakították ki. Kis repülőgépekre, vitorlázókra ülhetnek fel a gyerkőcök, hogy erőt gyűjtsenek az út következő szakaszához. Kisebb pihenő után, felérve afenyőből épült nyolcszögletű Guckler-kilátó tetejére (nevét méltán kapta Guckler Károly erdőtanácsos után, mint ahogy egy sziklatömb és sétány neve is, akinek többek között a fásítást is köszönhetjük), a majd 500 méter magasból gyönyörködtethetjük szemünket Budapest panorámájában, melynek látványos részét képezi a Duna és hídjai – kiváltképp az egyedi építésű Megyeri híd –, de a Budai-hegység közelebbi és távolabbi csúcsai is jól kivehetőek.
A kilátó után enyhe, lejtős részen folytatjuk utunkat a Fenyőgyöngye étteremig (itt van autóparkoló és buszvégállomás is), ahol ha étkezni nem is szeretnénk, lehetőségünk adódik kiürült kulacsunkat feltölteni akár forró teával, vagy vehetünk vizet, üdítőt. Majd átmegyünk az út (Szépvölgyi) másik oldalára, és balra fordulva még mindig lefelé tartunk a kőből épült Árpád-kilátóig (eredetileg nádtető fedte), melynek teraszairól 360 m magasságból csodálhatjuk fővárosunk jelképeit, nevezetességeit, mint a Gellért-hegy a Szabadság-szoborral, de látható innen a budai vár, valamint a Parlament épülete is. És ami sokunk túrázását teljessé teheti, az a lehetőség, hogy itt, a kilátóval szemben két, asztalokkal, ülőalkalmatosságokkal és szemeteskukákkal kialakított sütögetőhely is kialakításra került.
Itt jegyzem meg az édesszájúak és a gyerekek kedvéért a nagyobb üzletekben kapható süthető pillecukor lehetőségét. Egy-két perc tűz fölé tartás után isteni, karamella illatú és ízű édesség válik belőle! Miután jóllaktunk és megbizonyosodtunk, hogy a tüzet teljesen „ártalmatlanítottuk”, utunkat folytatva baloldalt láthatjuk az Oroszlán-sziklát, mely kőtömb – ahogy a neve is mutatja – eredetileg is egy ülő oroszlánt ábrázol, de a sétány kialakításakor, hogy még hűbb képet mutasson, egy kicsit utánafaragtak. Innen szemléli, mint jó pásztor a másik oldal „kecskéit” (Kecske-hegy, elszórtan kisebb-nagyobb kiálló kőtömbök).
Továbbhaladva Mátyás király vadaskertjének emlékművét is láthatjuk, ugyanis ez a terület Mátyás idejében királyi birtok volt, és itt az uraságok kedvükre hódolhattak vadászszenvedélyüknek. Innen még egy picit felfelé visz az utunk, majd lefelé haladva elérjük utunk végállomását, Hűvösvölgyet. Itt a sarki büfében ismét van lehetőségünk enni vagy nassolni egy palacsinta vagy lángos formájában. Ha gyermekkel vagyunk, zárjuk a kirándulást az 1950-ben elkészült Gyermekvasúttal, ami méltó élményt adhat aznapi túránk végének.
Füredi Erzsébet
