Békeidő: brunch a Gundelben

A „régi szép idők” sok mindent jelent egyszerre. Egyrészt a boldog békeidő polgári báját, a vasárnapi séta romantikáját a „Lizsében” Másrészt azt a rendszerváltást követő korszakot, amikor a megújult városligeti étterem végre ismét világszínvonalú belsővel büszkélkedve, főúri gasztronómiai kínálatával várta a vendégeket –, akik közül nem egy a valóságban is koronát visel. A kedvező trend néhány éve megtörni látszott, de mára elmondhatjuk: ismét biztosra mehetünk a Gundelben. Kozma Kálmán Gundel Ház igazgatói visszatérésével a gasztronómiában is régi fényében ragyog az alapítója Gundel Károly által rigorózus szakmaiságáról híressé vált, legendás intézmény.

Ezt tapasztalja az is, aki a patináns falak közé lépve a vasárnapi brunchon telt házat lát. Az ínyencek között ugyanis hamar híre megy a jó konyhának. Ha pedig ez adott, lehet-e kellemesebb látvány a méltóságteljes termek, a gazdag ételkínálat és a Városligetre nyíló kilátás látványánál?

Fogas, lazac, szarvas pástétomok indítják a sort, mellette füstölt jércemell, cézár saláta, többféle kolbász, szalámi és sajt – köztük kecskesajt – garantálja a hibátlan nyitányt. Aki pedig visszafogottabb nyitásra vágyik, maga keverheti ki a szája ízének megfelelő zöld salátáját.

A laza bevezetés után jöhetnek a levesek – mindig kétféle várja a vendégeket. Mondjuk a klasszikus ízesítésű halászlé és a legjobb hagyományokat idéző Újházi tyúkhúsleves. Mellettük az elegáns tálalón a hétféle meleg étel, na és a szeletelő pályán a szárnyas, a bárány és a bélszín kínálja magát. Köztük – az évszaktól függően – a gesztenyés pulyka, a sült bárány és a libacomb.

És itt érdemes megállni egy kicsit. Körbenézni a sárga tapétájú, rózsafa borítású falakon, oszlopokon, az elegáns asztalokon. Elmerengeni, milyen is lehetett itt ülni a ma is oly sokat emlegetett polgári „Békeidőben” és mit láthatott az a vendég, aki a hatalmas üvegablakon kitekintve a Liget járókelőit figyelte akkoriban.

Utána pedig következzenek az édességek: a torták, a vargabéles, a madártej és a ház védjegye, a Gundel Palacsinta. És persze miként is zárhatnánk stílszerűbben a múltidéző ebédet, mint egy könnyű sétával az Állatkertben – ahogy nagyapáink tették egykoron.