Gróf Batthyány Gyula, a nagy utazó

A huszadik századi magyar festészet egyik legérdekesebb alakja gróf Batthyány Gyula (1887–1959), Batthyány Lajos, az első felelős magyar kormány miniszterelnökének dédunokája. Az arisztokrata családba született ifjú művészi pályafutását Vaszary János magántanítványaként kezdhette, majd 1905-ben beiratkozott a budapesti Képzőművészeti Főiskolára. 1907-től európai utazásai során fejlesztette tudását. Járt Münchenben, majd Párizsban, a Julian Akadémián, és eljutott Firenzébe, a reneszánsz művészet fővárosába is. Az Ernst Múzeumban már 1914-ben gyűjteményes kiállítást rendezhetett.

Önarcképe a Kieselbach Galéria tárlatán

Budapesten élt és alkotott, miközben több emlékezetes utazást tett, először a húszas években.
Az arisztokrácia életéhez nemcsak az előkelő rendezvényeken való részvétel, vagy a művészetek nagyvonalú pártolása tartozott hozzá, hanem mély tradícióban gyökerezett az ismeret- és élményszerzésként is nagyra értékelt utazás. Gróf Batthyány Gyula tárlatain kiállított képei, címei, valamint az újságok interjúiban elejtett megjegyzések arra utalnak, hogy a festő életében is fontos szerepe volt az utazásoknak. A harmincas években például több olyan kiállítása is volt, melyek szinte teljes anyagát egy-egy motívumgyűjtő utazás magával ragadó élményei ihlették.

Villanegyed (olasz városkép)

1933-ban például csaknem két hónapon át járta a Földközi-tenger partvidékét, 1934-ben pedig Portugália, Madeira, Spanyolország, a Kanári-szigetek és Olaszország tájaira vezetett körútja. Később erről így vallott: „Életem legszebb emléke egy középtengeri utazás. Nyolc hétig utaztam egy olasz kereskedelmi hajón, mint magányos utas. A Baedeker által csillaggal nem jelzett helyeken jártunk, Ciprus szigetén, Kis-Ázsia és Szíria másodrangú kikötőiben és sokszor ég és tenger között… A levantei kikötők csőcseléke közé elvegyülve – boldog voltam.”

Siena

Képeslapszerű tájképei mellett egyéni stílusú, színes, vizuális kavalkádra jellemző művein életre kel az arisztokrácia sokak által irigyelt és zárt világa, Budapest, München, London, Párizs előkelő társasági összejöveteleinek, estélyeinek, báljainak eseménysora, a fülledt erotikával átitatott éjszakák világa, a lóversenyek, bokszmérkőzések izgalma. Remek portréfestő is volt, de a történelem is mindig ott volt érdeklődési körében, melyről szintén árulkodnak festményei.
Élete értelemszerűen kettétört a második világháborút követően. Börtönbe vetették koholt vádak alapján, a márianosztrai börtönben három éven át raboskodott Rákosi börtönében. De ha papír és toll került a kezébe ott sem hagyta abba a rajzolást. 1959-ben, 71 éves korában halt meg.

Utazás Spanyolországban

Munkásságát a Szent István körúti Kieselbach Galériában láthatjuk hat teremben, száz alkotását csodálva. Életéről, gazdag munkásságáról Molnos Péter írt remek könyvet, melyben csaknem százötven színes reprodukció és több mint kétszáz korabeli dokumentumfotó is fellapozható. A szép kötet egyben a festő munkásságát bemutató Kieselbach Galéria, valamint a győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum tárlatának katalógusa is. A kiállítás Budapesten április 16-ig, Győrben pedig májustól augusztusig tekinthető meg.