Azt talán senki sem tudja, miként lett az egyszerű falatokra vágyó éhes svédek szolid Smörgåsbordjából mára mindent bele büféasztal, de a lényeg, hogy az egész világon hódító koncepció szerencsére hazánkban is meghonosodott már.
Kezdjük mindjárt az elején, azzal, hogy mitől is svédasztal az a koncepció, ahol a legendák szerint az ötvenes években a skandináv országba emigrált honfitársaink, az egyszer, egyösszegű belépő kifizetése után akár egy egész napot eltöltöttek a finom falatok és italok mellett.
Mert a svédasztal név nem véletlen: a büféasztalos étkeztetés koncepciója ugyanis Svédországból származik, ahol eredetileg a váratlanul felbukkanó, éhes vendégek számára alakították ki a Smörgåsbord névre keresztelt asztalt, amelyen eleinte a kenyéren és a vajon kívül sós hal, felvágott, tojás, főtt zöldség, némi sütemény és kávé kapott helyet.
A tengerentúlra az 1939-es New York-i világkiállítás alkalmával jutott el a Smörgasbord: az Újvilág vendégei elsőként a svéd pavilon Three Crowns nevű svéd éttermében válogathattak kedvükre az asztal bőséges választékából. Később pedig, főként az 1950-es évektől Amerika-szerte egyre több, a helyi igényekre hangolt büféasztalos étterem tűnt fel, ahol korlátlan ételfogyasztást kínáltak rendkívül visszafogott árakon.
Az amerikai áttörés szülőföldje – természetesen –, az a Las Vegas, amely mindig is a szórakoztató és szállodaipar úttörőjének számított, és ahol az emberek többsége a játékra koncentrált, és bár nem vetette meg a jó falatokat, azokra várni nemigen akart.
A svédek mellett a büféasztalos étkeztetés úttörőjének tartják a kanadai születésű Herb McDonaldot is, aki a skandináv mintától teljesen függetlenül alkotta meg saját koncepcióját. McDonald az 1940-es évek elején kezdett Las Vegasban újságíróként dolgozni, éppen akkor, amikor a városban az első kaszinóhotelek megnyíltak. A történet szerint a férfi az egyik éjszaka bejutott az El Rancho Vegas konyhájába, majd felvágottakat, sajtokat és kenyeret kitálalva a szálloda bárjának többi éhes vendégével együtt megvacsorázott. Innen jött az az ötlete, hogy a hotelben nyisson egy büfét, ahol 1 dollár fejében bárki válogathat az asztalra kihelyezett ételekből.
Az arrafelé újszerű elképzelés a Buckaroo Buffet nevű étteremben öltött testet, amely a felvágottakkal, tengeri herkentyűkkel és salátákkal roskadásig megrakott büféasztalával a nap 24 órájában nyitva állt az éhes vendégek előtt.
A Buckaroo mintájára a negyvenes évektől egyre több hotel nyitott éjszakai büfét, ahol a bárokban mulatók és a játéktermekben szerencsét próbálók kaphattak kevés pénzért be egy-két gyors falatot. Az 50’-es évek Las Vegas-i gasztronómiai legendájává pedig a „Chuck Wagon” büfé vált, ahol 1 dollár 50 centet leszurkolva a hagyományos kínálat mellett steak, homár és garnélarák is gazdagította a kínálatot.
Az angolul all you can eat típusú éttermek mára már az egész világot meghódították, és szerencsére Magyarországra is régen elért már. A műfaj igazi hazai meghonosítója Fehéri Gábor, akinek nevéhez ma a belvárosi – Margit körúti, Király utcai és Visegrádi utcai – Trófea Grill éttermek kötődnek.
A már akkor is nagy tapasztalattal rendelkező éttermi szakember – ahogy mondja –, külföldi útjain ismerte meg a büféétterem modellt, amely idehaza akkor még nem tudott gyökeret verni – vagyis adott volt egy piaci rés. Az első Trófea Grill Étterem azonban 2000. december 8-án nyílt meg Zuglóban. A koncepció látszólag egyszerű, a megvalósítás viszont már nehezebb volt: az emberek jó szívvel, mindig jót egyenek és igyanak, és folyamatos legyen a fejlődés. A megállás nélküli minőségemelés jegyében a Belvárosi Trófea Éttermekben ma már az állandó kínálat része a királyrák, a lazac, a vörös tonhal, a tintahal és a marhabélszín.
Szavai szerint a magyar vendégek általában a családi, baráti vagy – különösen az év végén –, a céges összejöveteleiket tartják a Belvárosi Trófea Éttermekben, kihasználva azt a biztonságot, amit a kiszámítható ár mellé társuló kiszámíthatóan magas minőség és a szabad étel- illetve italválasztás lehetősége nyújt.
Az idegenforgalom fellendülésével, ma már a külföldiek is nagy számban látogatják a Trófeát, és a minőséget visszaigazolva, közülük van, aki itt tartózkodása alatt 3-4 alkalommal is ellátogat valamelyik étterembe. Ugyanakkor a magyarok között növekszik az új vendégek száma, akik közül egyre többen visszatérő vendégek lesznek, elégedetten nyugtázva, hogy a Trófea Éttermek, a hét minden napján kiszámítható áron, ugyanazt a választékot és ízvilágot garantálják.
érsek m. z.
