Kis kávé-gyorstanfolyam Olaszországba indulóknak

Tulajdonképpen hogy kell Bella Itáliában helyesen kávézni? Reggel két nagy csésze filteres kávé és délután egy nagy cappuccino a tortához, mint Németországban? Vagy már szinte tea-állagúként, mint az USA-ban? Vagy reggel éhgyomorra cigivel, jó magyar szokás szerint (és ezt napközben még többször megismételni)? Felejtsük el minden eddigi szokásunkat! Következik egy kis olasz kávétanfolyam.

Az „espresso” szó (melynek magyar megfelelője az eszpresszó és a presszókávé) ugyan gyönyörűen hangzik olaszul, de egyetlen olasz nem ejtené ki soha a száján – legalább is nem akkor, amikor kávéról van szó. Ha egy magyar turista Olaszországban egy jó kis csésze otthon megszokott „fekete cseppfolyós mérget” szeretne inni, akkor rendeljen csak egyszerűen egy „caffé-t”, és máris hozzák a vágyott otthoni presszókávét.

Az olaszok mind nappal, mind éjjel, a nap minden szakában isszák a caffé-jukat – világosít fel bennünket az ENIT, az Olasz Turisztikai Központ. Bárokban az is gyakori, hogy a rövid, de intenzív élvezetért nem is ül le az olasz kávéfogyasztó ezért külön egy asztalhoz, hanem csak lazán megissza a caffé-ját a pultnál, vált néhány szót a körülötte lévőkkel, majd elegánsan távozik.

A mára már az egész világon természetessé vált rituális készítési módot, mely szerint forró vizet magas nyomáson átvezetünk a sötétre pörkölt kávészemekből finomra őrölt poron keresztül, anno Milánóban találták fel 1900 körül. Aki szereti, ha a caffé-ján van egy kevéske tejhab is, akkor Caffé Macchiato-t (lefordítva: „foltos kávét”) rendel magának, ami úgy néz ki, mint egy mini-cappuccino.

Aki normál nagyságú Cappuccino-t rendel magának, az ő csészéjébe is először caffé kerül, hozzá pedig a forró felvert tej és tejhab. Az olaszok Cappuccino-t szokás szerint csak a reggeli órákban fogyasztanak a könnyű reggelihez, de nem éhgyomorra, hanem egy cornetto-val, ami egy édes kifli, ismertebb gasztronómiai nevén úgy is mondhatjuk, hogy croissant. Ebédidő után egy rendes olasz már általában nem iszik Cappuccino-t, különösen nem az étkezés legvégén.

És mi van pl. a Németországban „normálisnak” számító filteres kávéval? „Olaszországban nem isznak ilyesmit” – világosít fel bennünket újfent az ENIT. – „Bár vannak szállodák, akik szerepeltetik a kínálatukban a filteres kávét is, mert rendszeresen sok külföldi vendégük van”.  A filteres kávénak talán legközelebbi ottani rokona a Caffé Americano, amit Olaszországban boldogan megisznak az amerikaiak és a németek is (igaz, ezt ott a presszókávé forró vízzel történő erőteljes felhígításával készítik).

Ezen kívül még lehet Caffé Lungo-t is rendelni, ami ugyancsak presszókávé, de dupla adag vízzel.

Latte Macchiato-t lehet ugyan kapni Olaszországban, de ez a fajta „foltos tej” ott nem annyira népszerű, mint ahogy hiszik külföldön, ahol sokkal jobban elterjedt. Ez a kávéféleség úgy készül, hogy a forró tejet egy dupla presszókávéval keverik össze, néha rétegenként.

Az olaszok a forró nyári hónapokban szívesen isznak egy-egy Caffé Shakerato-t is (jelentése: „rázott kávé”). A presszókávéba jégkockákat dobálnak, és megcukrozzák, aztán egy koktélkeverőben addig rázzák, amíg teljesen habos nem lesz. Általában koktélpohárban vagy borospohárban szolgálják fel, és  ki-ki ízlése szerint „dúsíthatja” még tejszínhabbal, csokiszósszal vagy akár egy nyeletnyi Grappával.

Nos, ezek után most már lehet kezdeni a bőröndök pakolását, és irány a napfényes Itália!

– K. Strompf –