A bűn városa – ragadt rá a negatív jelző Las Vegasra, amely alapításának jelentős évfordulóját ünnepelte 2005-ben. Az európai léptékhez szokott utazó számára persze furcsa, hogy a kerek szám nem ezerrel kezdődik, de Amerikában már a századik évfordulót is nagyon meg tudják becsülni, különösen ha a város ezalatt annyit élt, mint jó néhány másik ezer év alatt sem. A bűn városa? – legyintenek az ideérkezők, hozzátéve: ami igazán érdekes az életben, azt vagy tilos művelni, vagy egészségtelen. Így aztán Las Vegas szépen profitál abból, hogy a prűd Amerikában itt engedélyezett a prostitúció, és ami ennél lényegesen nagyobb üzlet, a szerencsejáték – ami a 40-es, 50-es években jó néhány, nagynevű maffiózót is a városba vonzott befektetőként. Plusz ami még az átlagemberek számára is biztosan elérhető: a szabad – többek között az utcán is engedélyezett – alkoholfogyasztás (a nyolcdolláros sör viszont jóval drágább, mint New Yorkban). Na és a cigarettázás. Merthogy a mára a dollármilliárdosok és hírességek felkapott városának számító Las Vegas esetében hatványozottan igaz, hogy az élmények többszintűek: a zárt klubok, különféle szalonok, ahol például 2000 dollár egy meleg mézes lábmasszázzsal összekötött körömvágás, és az éjszakánként 10 000 dollárt kóstáló lakosztályok világa csak a leggazdagabbak számára elérhető. De például a legmenőbb éjszakai bárnak számító Scores Las Vegasba fejenként 40 dollárt leszurkolva privát limuzinon is eljuthatunk, és az átlagembereknek fenntartott részen a számla is úgy-ahogy kifizethető, de mit ér ez, ha ettől még nem érzékelhetjük, milyen is egy valódi Las Vegas-i éjszaka – a bennfenteseknek részére.
Diszkrét vagyonvesztés
Ők vásárolnak például a helyi léptékkel is legmagasabb luxust képviselő hotelek közé tartozó wynn – így, egyszerűen, kisbetűvel írják– földszintjén található Ferrari/Maserati szalonban, ahol előzetesen egyeztetett időpontban fogadják a potenciális vevőket. Nem véletlenül, az egész USA-t tekintve itt talál gazdára a legtöbb a két márka autói közül. A legújabb kori, amerikai ízléssel megvalósított elegancia egyik éllovasának számító wynn ékei az aranyszínű üveggel bevont toronyépület aljából kiálló, néhány luxuslakosztály. Privát medencéikből a sivatagban párját ritkító golfpályára nyílik kilátás – amely kizárólag a wynn lakói számára biztosít játéklehetőséget. A hotel – amelynek parkolójáért a legtöbb helyi szállodához hasonlóan (és az Amerikában megszokottól messzemenőkig eltérően) nem kell fizetni – bárki számára nyitva áll. Egészen a világ leginkább presztízsmárkáinak számító termékeket felvonultató passzázsig és persze a kaszinóig, ahol az jelenti az egyenlőséget, hogy mindenki egyformán elveszítheti a pénzét. Így is minimális az esély, hogy a nagy tétre játszókkal és a hírességekkel összefussunk. Még akkor sem kell illúziókat táplálnunk, ha minden pénzünket a pókerre tesszük. Mert aki igazán számít, annak különterem és diszkrét kiszolgálás teszi kellemesebbé a vagyonvesztést.
A szerencsejátékosok komfortérzetére persze másutt is kényesen ügyelnek: a kaszinókban vonzónak szánt hölgyek – van, ahol összejön, de inkább nem – járnak körbe, hogy még az italszerzéssel se kelljen bajlódni játék közben, ami éjjel-nappal zajlik. Képtelenség olyan napszakban belépni egy hotel kaszinójába, amikor az elhagyatott lenne. A csúcsidőszakot természetesen az este jelenti. Ilyenkor még a bárpultok is megtelnek, ahol minden székhez elektronikus szerencsejáték tartozik a pulton. A kaszinó fogalma persze a nevadai sivatagban egészen mást jelent, mint mifelénk. Las Vegasban minden egyes – több ezer vendég befogadására alkalmas – hotel hatalmas alsó szintje maga a kaszinó, amelynek belseje az adott szálloda arculatához, tematikájához illeszkedik: a Paris Las Vegasban például az Eiffel-torony lábánál, a Ceasar Palace-ban az ókori Rómában érezheti magát az, akit ez a művilág magával ragad. Utóbbiban a hatalmas méretű belső sétálóutca végén óriási, különleges tengeri halakban gazdag akvárium található. Ehhez illeszkedik az a szoborcsalád, ami meghatározott időnként lesüllyed. Helyén egy nem túl magas röptű Neptun-történet három szereplője emelkedik fel – egytől egyig a kezét-fejét mozgató műember. Mindezt nevezhetjük giccsparádénak, és azon sem kell meglepődnünk, ha bármelyik falat megkocogtatva, a betontömböt körülölelő díszes fedél kopogását halljuk vissza. A Venetian belső kanálisa mellett futó sétány apró házutánzatai között futó, a természetes nappali fényt idéző, boltokkal teli utcácskáin sétálva – ami egyre több hotelgyárban általánossá lett errefelé – mégiscsak azt kell mondani, hogy a rendszer ki van találva, és egyfajta álomvilágot teremtve, működik is. Este az utcákon hömpölyög a szórakozni induló vidám tömeg, amelynek többségét nem a többség számára elérhetetlen komolyabb nyeremény, hanem a kaland és a kellemes időtöltés vágya vezérli a városba.
A siker sem jön magától
A város arculata és kínálata, az elmúlt évtizedek alatt, tudatos munka eredményeként, mára jelentősen megváltozott. Nem járt még Las Vegasban az, aki idén még nem volt ott – tartja a hivatalos szlogen, amelynek a természetes túlzást leszámítva, igazat adhatunk. Ha a számok szerint úgy van jól, szívbaj nélkül bontanak le akár olyan legendás hotelt is, mint amilyen az Aladdin volt, hogy helyére nagyobb, modernebb és természetesen még több bevételt hozó szálloda épüljön. Mert aki ide utazik, az mindenben a legújabbra és legmodernebbre vágyik. Jó példa erre a város egyik szimbólumának számító, égi kilátó és étterem, a 350 méter magas Strathosphere torony környékének sorsa. A régi központnak számító Fremont Streeten már megkezdődött az a ráncfelvarrás, ami elengedhetetlen, hogy a jól fizető vendégek köztudatába ismét bekerüljön a városrész. A különféle üzleteket magában foglaló utca felett a világon a legnagyobb méretű, az egészet befedő LCD-fal gondoskodik az attrakcióról, amelynek keretében például legendás előadók és koncertek felvételeiből láthatunk dizájnelemekkel gazdagított filmeket. A Las Vegas Boulevard, többek között olyan újabb hotelekkel, mint a fekete piramis, a Luxor, a legjellegzetesebb New York-i házak apró egyvelegét megjelenítő New York New York és a Caesars Palace már így is átvette a főutca szerepét. A büszke cím megtartása érdekében nincs leállás: a sugárút meghatározó szakaszán több háztömbnyi területen újabb, hatalmas építkezés folyik. De hogy Las Vegasban sem jön magától a siker, azt jól mutatja, hogy a George Clooney és Brad Pitt által megálmodott Las Ramblas hotel-condo-casino komplexum terve, valódi befektető hiányában, még az első kapavágás előtt kifújt.
A szerencsejátékosokra, konferenciaturizmusra építő befektetők időközben a családok és a szerencsejátékok iránt kevésbé fogékony közönség felé is nyitottak, tovább erősítve, bővítve a már korábban is világszerte elismerést kiváltó programkínálatot. A különféle rafinált revük, Amerika-szerte ismert előadók mellett olyan globális sztárok lépnek itt fel, mint Elton John a Caesars Palace-ban – ahol külön ajándékbolt kapcsolódik a sztár jelenlétéhez –, Cher, illetve a pantomimot a filozofikus humorral ötvöző kék fejű Blue Man Group. A néhány év alatt legendává nőtt és azóta világszerte több társulatot üzemeltető Cirque Soleil, az addig kell ütni a vasat, amíg meleg elvét követve, Las Vegas három meghatározó szállodájának színháztermében, három különféle előadással örvendezteti meg a publikumot. A magukra valamit is adó hotelek ugyanis mindent megtesznek azért, hogy a vendégsereg minden tagja reggeltől reggelig a házban érezze jól magát – és költse pénzét.
Műtó Himnusszal
Las Vegas hatalmas neonlámpáinak lüktetésével – az autóval, a hegyekből érkezőnek, vagy a repülővel felette elhaladónak egészen páratlan látványt nyújtva – sötétedés után mutatja meg igazi arcát. Akkor kezdődnek a programok, indulnak a nagy bulik, hogy azután folytatódjon a mulatság egészen hajnalig, de legalább addig, amíg a Bellagio előtti műtavon a nap meghatározott szakaszaiban rendszeresen rendezett zenés szökőkútjáték keretében – amikor a vízben elhelyezett szökőkutak vízoszlopai a zene ritmusára táncolnak –, a bámészkodó tömeg ovációjával kísérve, az amerikai himnusz hangjai fel nem csendülnek. Vagy addig, amíg a félkarú rabló előtt ülők, a pókerozók, rulettezők aznapi reményüket fel nem adják. Mert a nap úgyis újra felkel, a kérdés csak az, hogy kit hol ér.
Közlekedés
Las Vegasban nem kell megerőltetnie magát annak, aki nem a szállásául szolgáló hotelben akarja eltölteni a városra szánt idejét. A főutcának számító Las Vegas Boulevard gyalog is bejárható, a nagy kereszteződésekben emelt felüljárókon pedig mozgólépcső segíti a helyváltoztatást. Vagyis autó nem igazán szükséges annak, aki csak a városban, szórakozással akarja eltölteni az idejét. Már csak azért sem, mert fontosabb pontjait, szállodáit a vezető nélküli függővasút, a Monorail – ahol a napijegy 9 dollárba kerül – is összeköti. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy az állomásokra való megérkezés után még hosszú séta kell ahhoz, hogy az állomásként megjelölt hotel portájáig eljussunk.
Mindenképpen érdemes viszont autót bérelni akkor, ha a főutcákon található hotelek drágább, belső sétálóutcáit hátrahagyva az olcsóbb áruházakat, outleteket akarjuk felkeresni. A tájékozódást segíti, ha napi tíz dollár körüli összegért GPS-t is bérlünk az autóval.
Death Valleytől Yosemite-ig
Mivel Las Vegasba az öreg kontinensről amúgy sem juthatunk el közvetlenül, érdemes Los Angelesbe repülni, ahonnan nagyjából négyórás autózással a holdbéli tájat idéző, fenséges látványt nyújtó Death Valleyba mehetünk. A forróságtól tikkadt táj különleges szépségű ékköve a különböző színű homokbuckák által alkotott Zabriskie Point, ahol a naplemente mindig fenséges látványt ígér. Death Valleyból nagyjából háromórás út után juthatunk el Las Vegasba.
Ha San Franciscóból repülünk haza, a Yosemite Nemzeti Parkot is útba ejthetjük. A kérdés csak az, hogy mennyi időnk van a különleges természeti látványosságok feltérképezésére. Bármerre is indulunk, mindenfelé természeti csodákat láthatunk – ám azt jó tudni, hogy a távolság csalóka: a keskeny, kanyargós hegyi utakon nem igazán lehet gyorsan menni. Viszont ha sietünk, számíthatunk arra, hogy ami az USA-ban másutt nem szokás: itt a kiállókban letérnek előttünk a lassabban haladók. A Yosemite Nemzeti Parkban jó néhány szállást is találhatunk, és attól sem kell félnünk, hogy üzemanyaggondjaink lesznek, mert például mindjárt a bejárat után egy benzinkút jelent oázist a gépkocsik számára. A parkban nem mindenhová juthatunk el autóval, viszont akad olyan belső túra, ahol a kevésbé sportosakat „házhoz” viszik. Mert kár is lenne kihagyni például a Yosemite Valley, a Glecier Point vagy éppen az óriásfenyők látványát… és akkor még éppen hogy csak belekóstoltunk a park kínálatába.
Chukchansi
Legyél az első hozzászóló "Las Vegas újjászületései" című cikkhez