Mauritius arcai és a Dodó madár

A program szerint az itt töltött több mint egy hét alatt körbejárjuk a sziget nevesebb szállodáit, így alkalmunk lesz a sziget minden oldalát megnézni, ami már csak azért is érdekes, mert mind a négy égtáj egy kicsit más időjárást tartogat az idelátogatók számára. A keleti oldal szelesebb, mivel a nyílt óceánra néz, ezért 3-4 méteres hullámaival a szörfösök kedvence. A legközelebbi szárazföld erről az oldalról Ausztrália. Ugyanakkor fürdőzésre így is alkalmas, hisz a hatalmas korall-zátony, mely szinte végigkíséri a partokat, megakadályozza a hullámok nagy erejű partot érését. A sziget északi részén már megváltozik az időjárás, a szél csökken, a nyugati oldalon pedig teljesen eltűnnek a hullámok (bár itt jegyezném meg, hogy ittartózkodásunk alatt, a nyugati oldal is kellően szeles volt, illetve a 4 méteres hullámok itt is előfordultak a korall-zátonyoknál). Végül pedig a már zátonyoktól mentes déli rész következik, mely a délen elterülő hegyeknek köszönhetően csapadékosabb a sziget többi részénél, mivel a délről, az óceán felől érkező esőfelhők nem tudnak átjutni tetemes terhükkel az előttük magasodó sziklák felett.

A keleti oldal egyik partszakasza

Az első, a keleti parton töltött éjszaka után utunkat észak felé vettük. Miután megnéztünk pár igen igényesen kialakított szállodát, elérkeztünk második szálláshelyünkre. Ez a nap, ahogy említettem, főként szállodalátogatásokról szólt, így nem is írtam külön postot róla, azonban álljon itt a kedvencemről, a The Residence Mauritiusról 1-2 kép:

Szombaton meglátogattuk az Ilot Mangenie szigetet, melynek legnagyobb része a patinás Le Touessrok Hotel vendégei számára nyitottak csak (mivel csak egy elég vékony földnyelv köti össze a sziget két pontját, ezért két szigetként is szokták kezelni, a szálloda birtokolja Ilot Mangenie-t, míg a másikat, Ile aux Cerfs-t a helyiek). Míg a főszigeten elértünk a szálloda kikötőjébe, utunk során találkozhatunk néhány óriásteknőssel is. Habár Mauritiuson a halászoknak és kalózoknak köszönhetőn kihaltak, a közeli Seychelles-szigetekről áthoztak párat, hogy újra megtelepedjenek itt, ezzel is színesítve az élővilágot. Külön érdekességük, hogy akár 150 évig is elélhetnek!

Ilot Mangenie partjait Mauritius legszebbjei közt tartják számon, azonban kicsit sajnos levett az értékéből, hogy főként felhős, már-már esős időnk volt, mindenesetre így is lenyűgöző látvány fogadott bennünket. A 10 perces csónakázás után meglepő fogadtatásban részesültünk: a luxus kiszolgálást a szálloda nagyon komolyan vette, ugyanis már a mólóra lépésünkkor elénk jöttek a szálloda alkalmazottai, és illedelmesen elkérték napszemüvegeinket, hogy megtörölgethessék, illetve megtisztíthassák az esetlegesen ráfröccsent tengervíztől. Megjártam már pár szállodát, de ez engem is meglepett.

A Seychelles-szigetekről áthozott óriásteknős

Part az Ilot Mangenie szigeten

Miután a parton, egy elegánsan megterített asztalnál elköltöttük ebédünket, elindultunk egy kis sétára, hogy megnézzük a kis sziget másik végében élő helyiek által kiállított kisebb bazárt, és az itt álló –szintén a sziget méreteihez alkalmazkodó – szerény turista központot. Az úton odafele, miközben csodáltuk a hullámok nyaldosta fehér homokos tengerpartot, elbeszélgettünk a sziget (és egyben az ember által kipusztított állatfajok) jelképét is képező kihalt Dodó madárról, melyet esetlensége, és repülni képtelensége miatt a hollandok még a XVIII. században kiirtottak. A helyiek komolyan veszik a tollas jószág marketingjét, így szinte nincs olyan hotel, falu, város, utca, ahol ne találkoznánk plüss, festmény, képeslap, szobor, stb. formájában vele (akinek esetleg nem ismerős az állat, az legutóbb a Jégkorszak c. animációs film első részében csodálhatta meg a madarat „élőben”).

Szobor a kihalt Dodó madárról

A helyi lakosok csónakja az Ilot Mangenie-n

Az apró sziget másik végébe érve bepillantást nyerhettünk kicsit a helyiek életébe. Érthető módon leginkább halászattal foglalkoztak, de emellett természetesen kisebb vendéglőket, ajándék boltokat vezettek a turisták legnagyobb megelégedésére. Mauritiuson egyébként a kreolok, illetve a generációkkal ezelőtt Indiából idevándorlók alkotják a lakosság túlnyomó részét. A szigeten leginkább földműveléssel, ezen belül is a cukornád termesztésével foglakoznak, sajnos ennek kárát a sziget látta: Mauritius erdőinek jelentős részét mára az ültetvények vették át. Az itt lakók saját nyelve a kreol, de a francia múlt miatt (francia gyarmat volt) a mai napig szinte mindenki beszél franciául, illetve egy részük angolul is a későbbi angol gyarmatosítás következtében.

Helyi asszonyok várják, hogy átvigyék őket a főszigetre