Nápoly varázslatos világa

 Talán éppen furcsaságában rejlik e város vonzereje. Hatalmas metropolisz hegyes, völgyes, sziklás terepen. Sokemeletes évszázados bérkaszárnyák, modern toronyházak, elegáns villák nyüzsögnek benne egymás hegyén-hátán. Hegyoldalai vájataiban karnyújtásnyi sötét sikátorok, néha csak lépcsősorok tenger fölé nyúló teraszain mesebeli villanegyedek, gyönyörű parkok és luxusszállók. Ciprusok, píneák és virágözön, templomok, palazzók, színházak, piacok, éttermek kavalkádja mindenhol.

Szűk óvárosi utcáin zajló élet, boltocskák, egymás szavába vágó árusok, feketék tucatjai, akik takaróból formált batyuba kapkodják hátukra a márkás táskautánzatokat, ha feltűnik a rendőr. Az utcán hömpölygő délszaki élet görög, föníciai, normann, longobárd, spanyol, szaracén, afrikai hatásokkal, melynek sűrűjében óhatatlanul mélyebbre süllyesztjük zsebünkben pénztárcánkat. E forgatagnak azonban sajátságos bája is van.

Milyen történelmi folyamat eredménye mindez?
A nápolyi nép majdnem mindig idegenek konca volt. A Hohenstaufen-, Anjou-, Aragóniai, Bourbon- és Habsburg-uralkodókról a hosszú és bonyolult adatszerzést meghagyjuk az olvasónak, inkább csak a magyar vonatkozásokat említenénk: a Sánta Károly és Árpád-házi Mária házasságából született Martell Károlyt, akinek utódja, Anjou Károly Róbert 1308-ban magyar trónt is szerzett; a Nápolyt öröklő Bölcs Róbertet (1309) és Lajos királyt (1347), aki két lovagi hadjáratot is vezetett Nápoly ellen. A művészeteket képviselő nagy nevek e vidéken olaszhon más részeiről származtak, de itt nőttek naggyá, mint Caravaggio, Mattia Preti, Rossini, Bellini, Donizetti. A várost megismerni és kiismerni lehetetlen, de szépségeket, értékeket látni benne nagyon is lehetséges. A mi útiprogramunkban szerepelt a Palazzo Reale, egy este a San Carlo Operában Lehár Vígözvegyével „olasz módon“, a Domenico Maggiore templom Caravaggio Ostorozott Krisztusával, a San Lorenzo Maggiore templom-kolostor, ahol Petrarca lakott, a dóm a védőszent és csodatévő San Gennaro kápolnájával, vele szemben a Santa Restituta kis ókeresztény bazilika – egy igazi gyöngyszem –, benne Luca Giordano festménye, a forgalmas Corso Garibaldi és a nyüzsgő életű Piazza del Mercato. Megnéztük az Archeológiai Múzeumban a pompeji mozaikokat és a Nemzeti Galéria képtárát is.
Nemrég tehát Kampániába vezetett utunk, hogy a már régebben ismert turisztikai súlypontokat finom részletekkel gazdagítsuk, melyeket a Strada del Sol Szicília felé vezető nyári forróságában korábban csak átfutottunk. Így lett utunk igazi nyári kirándulás, kezdve a Wizzair nappalt nem csonkító korai érkezésétől Nápolyba a La Tonnarella csodás lakosztályáig, ahonnan az ágyból a Vezúv lefejezett tömbjére, a márvány fürdőszoba jakuzzijából pedig a meredeken leszakadó parti mészkőszikláktól ölelt Sorrentói-öbölre tekinthettünk. Hadiszállásunkat ugyanis Sorrentóban rendeztük be. A Ferrovia Circumvesuviana menetrendjének, a jó hajó-összeköttetéseknek és kellemes autóutaknak köszönhetően innen jártuk be a környező üdülővárosokat és a természetet – egész hónapra szóló helyszínt, eseményt abszolválva két hét alatt.

A szirének sziklája

A csodálatos scenariónak köszönhetően a Tirrén-tengerbe ágyazott és gyógyvizekben gazdag Castellamare di Stabiával kezdődő, a II. Anjou Károly nyári rezidenciájáról híres Vico Equensen átvezető, és a Nápolyi-öblöt a Salernóitól elválasztó Punta Campanelláig terjedő Sorrentói-felsziget Kampánia leglátogatottabb turisztikai célpontja. A háttér hegyeinek lejtőin citrom- és narancsligetek, borutak, dió- és olívaraktárak láthatók. Az 1130 m magas Monte Faito cédrusos-gesztenyés és pínealigetes parkjai attraktív hátteret biztosítanak a városnak. A meredek partról pedig elegáns szállodák tekintenek alá a színes csónakokkal, hófehér hajókkal telehintett, valószerűtlenül smaragdszínű öbölre.
Sorrento a mitológiai szirének sziklája. Sakktáblaszerű struktúrája görög eredetre utal. A városka hullámos fennsíkja 20-40 m magas sziklafalakkal szakad a vízbe, melyet apró öblök, strandok, szirtpadok díszítenek. A város szülöttéről elnevezett Piazza Tasso kávéházi teraszain mindenki megfordul, bár a cappuccino messze nem olyan aromás, mint bármelyik olasz sztrádaszéli benzinállomáson. Látni és láttatni azonban szórakoztató. A szépséges XVIII. századi villában elhelyezkedő Museo Correale antik kincseivel, a Basilica di Sant Antonio és a San Francesco d’Assisi XIV. századi kerengőjével mindmegannyi gyönyörűség.
Kiváló éttermek hívogatnak, közöttük a legnevezetesebb a Michelin-csillagos Enrico Caruso, ahol anno a halászlegényből lett világhírű tenor első sikereit aratta. Miközben a tenger gyümölcsei, a paradicsomos nyúlpecsenye vagy a báranysült különleges zamatát ízleltük, Caruso saját kezűleg rajzolt karikatúráit élvezhettük barátokról, pályatársakról, hírességekről. Este pedig a Tasso Színház Sorrento vidékének szépségét megörökítő dalokból összeállított zenés produkciója engedett bepillantást néhány pohár prosecco mellett a gazdag délolasz dalirodalomba, amelyik itt buzog a legmeggyőzőbben.

Amalfitól Ravellóig

A félsziget délnyugati szegélye körüljárható egy sziklába vájt autóúton, melynek egyik gyöngyszeme Positano. Égbe nyúló sziklafalak között a tenger felett lépcsőzetesen fekvő község. Rózsák, lugasok és mediterrán házak festői együttese, kavicsfövenyes Marinával. Festők hozták egykor divatba, akik nem tudtak betelni felfelé kígyózó pittoreszk utcácskáival, sziklakertjeivel. A tenger felől karácsonyi Betlehemnek néznéd, tarkabarka pasztellszínű házak egymásra épült vízesésének – nem véletlenül nevezik „az isteni tengerpart drágakövének”. A Marina Grandétól induló szűk utcák a főtérre vezetnek, ahol az 1000-ből származó Santa Maria Assunta büszkélkedik tarka majolikakupolájával. A városka butikjainak nyári ruhái, hímzett blúzai színben és fazonban sajátságos nyaralódivatot csinálnak. Positanóban élt a selyemfestészetéről híres Irene Kowaliska festőnő is. A Villa Stella Romana lakója volt a gyakran itt nyaraló II. János Pál pápa. „Positano az utazót szívének legmélyén érinti. Szinte valószínűtlenül csodálatosnak hat míg ott vagy, és határtalanul fájón is, ha el kell hagynod.” – írta John Steinbeck amerikai író 1953-ban.

A Capo Conca festői sziklaöble után bérautóval megtett utunk Amalfi partjához ért. Szédítően meredek sziklafalak hajolnak itt az út fölé, úgy éreztük, minden pillanatban a tengerbe zuhanhatunk. Az út néhol befúrta magát közéjük, hogy szétnyissa a sziklatömböket, engedjenek bepillantást mintegy látcsövön Amalfi panorámájába. Az útról látható falba épített Hotel Cappuccini pergolás teraszáról, mely a XIII. században kolostornak épült, ugyanez a kép volt látható: a rozsdafoltosan fehérlő növénydíszes szirtfalak merész formái között a tenger mélyben elterülő ultramarinkék tükre, festői házak és növénypompa – mely szavakba alig önthető.

Ki gondolná, hogy ez a hat-hétezer lakosú sziklavároska a X. században Itália első nagy hatalmú tengeri köztársasága volt?

A szaracén kalózok megfékezője, Genova és Pisa büszke vetélytársa, a Földközi-tenger hajózási jogának megalkotója. Főtere, a Piazza Flavio Gioia az iránytű feltalálójának nevét viseli, ma ínyenceket megszólító éttermek találkahelye. A dóm gótikus árkádsorához a Via del Duomo lépcsősora vezet, XII. századi campaniléje szinte a házak erdejéből emelkedik ki. „A művészet a misztériummal való találkozás helyszíne, mert a létrehozott mű szépsége vágyat kelt Isten után.” – írta II. János Pál pápa művészekhez intézett levelében.
A középkori eredetű, 1700 után azonban barokk pompát nyert monumentális épülettömb az oszlopos Paradicsomi kerengőt, a Kereszt bazilikát és kriptát, valamint a katedrálist is magában foglalja. Hatalmas bronzkapui Pantaleon, egy gazdag amalfibeli patricius Konstantinápolyból hozatott ajándéka Krisztus egyik apostolának, a görögöket megkeresztelő és egészen a mai Oroszországig eljutott Andrásnak. Szent csontjait itt helyezték örök nyugalomra. A színes márványkripta szinte túldimenzionált bronz- és márványszobraival a kegyeletre, a Kiengesztelés kápolnája Ariadeno Barbarossa város elleni támadásának isteni megakadályozására emlékeztet. Amalfi 1544. június 27-i megmenekülése óta a dátum nemzeti ünnep.

Capri, a „világ legszebb szigete”, a Monte Solaro tömbjével úszó gigászi bálnaként tárult szemünk elé, mely sziklafalak fésűs fogazatával harap a tengerbe. Középen teste elkeskenyedik, balra kileng kettős farka, valójában a San Michele és a Semaforo szirttömbje. Magassága a tenger felől szédítőnek tűnik, több száz méteres sziklafalainak színe a napszak függvényében kékeslilától sápadtszürkéig változik. Körben a Tirrén-tenger ultramarinkékje, a június elején ragyogó azúr égbolt és kéklő hegyek. Csupán egy-egy fehér folt – másik luxushajó vagy vitorlás? A sziget képét antik tragédiák fensége, történetét valós vagy szájhagyomány szerinti görög tragédiák jellemzik.

Állítólag itt volt Polüphémosz küklopsz barlangja, akit Odüsszeusz megvakíttatott. A sziget legkeletibb szirtfoka, a Punta del Monaco felett vannak Tiberius császár egykori villájának romjai. A hagyomány szerint hatalmas dáridók és gyilkosságok színhelye, ahonnan saját anyját is a tengerbe taszította. Aki a Kék barlang miatt csodálja Caprit, téved. A legendás sziget szépsége és hangulata egészének összessége. A Marina Grande himbálódzó csónakjai, az üdülőváros szűk utcái és csodás villái, a fényűző szállodák (közöttük az irodalomban is megörökített Quisisana elegáns berendezésével), a korzó márkás butikjaival, a sziklába vájt Tragara sétány dús vegetációjával, a Krupp-villa és a virágözönben pompázó ápolt parkok, a Cartosa di San Giacomo középkori kolostora, mely ma múzeum, a Capri virágaiból illatos parfümöket készítő Carthusia patikai üvegcséi, a balzsamos illatú narancs- és citromligetek mind-mind együttesen adják a természeti harmóniát és csodás életérzést, ami itt átjárja a látogatót.
De meg kell említeni a világ valamennyi nyelvére lefordított San Michele regénye emberéleteket bátran mentő, ugyanakkor a háborús borzalmak közepette eutanáziát emberi szánalomból már anno alkalmazó orvos-íróját, Axel Munthét és házát, Gorkij „Mesék Itáliáról” című könyvének folklorisztikus ízét Anacapri lakosságáról szóló beszámolóiban is. A Grotta Azzurra napfénynek köszönhető azúrkékjét nemcsak a hullámzó tenger irigyli meg nemritkán a látogatótól, de – halkan szólva – a helyi lakosság is! Ha zárt körre vágyik, nem csak a rossz nyelvek szerint teszik ki a „Nem látogatható”-táblát.

Amalfitól 10 percnyi autóút Ravello a XIII. századi Villa Rufolóval, melyben több a szobák száma, mint az év napjainak száma. Az arab–szicíliai és normann stílusban épült palota és pazar virágoskertje klasszikus kamarazenei fesztiválok helyszíne. Főképp Mozart-esteké, mivel a zeneszerző egy ideig itt élt. Wagner pedig itt álmodta meg Klingsor mágikus kertjét és Parsifalja zenei vízióját. – Aki szereti a kastélyokat, okvetlenül látogassa meg Bourbon Károly 1751-ben épült casertai királyi rezidenciáját is. Hatalmas épülettömb kápolnákkal, múzeumokkal, színházzal, 1200 szobával és 1970 ablakkal. Valójában inkább lenyűgöző, de látogatójával elveszti a kapcsolatot. Sokkal vonzóbb Casertavecchia megmaradt középkori városkája, az arab és normann építészet remeke. Macskaköves utcáival, palazzóival és San Michele-katedrálisával ma is érintetlen városkának tűnik, melynek lakói talán éppen csak napi sziesztájukat tartják.

A Vezúv, Pompeji és Herculaneum

Másfajta élmény, történelmi időutazás. Kr. u. 79. augusztus 24. Egy viruló kereskedőváros mindennapi mozgalmas élete szokásos menetrendjét éli. Zajos szekerek gördülnek, nők sietnek a Macellum élelmiszercsarnokába, a Fórumon fehér tógás papok áldozatot készítenek elő. A pékek kenyérhalmokat sütnek, a polgárok a fürdőkben politizálnak, a domusok fürdőszobáiban nők szépítkeznek. Egyszerre szörnyű robbanás reszketteti meg a levegőt, a Vezúv kúpjának teteje égbe repül, vérvörös lángoszlopok, közuhatag, pernyeeső követi. Pompeji úgy került felszínre, ahogy a tragédia napján megszakadt az élete. A falakon akkori krétafelirat, gyerekek ákombákomjai, az adósok rovásai a korcsma falán, megszenesedett gabonanemű a kamrákban, kelmefestők és cipészműhelyek – a feltámadt ókor víziója. Menandros költő otthona, a moralista háza, a híres faunszobor villája, a tragikus poéta háza, a „Cave canem” mozaikfeliratos villa és a bacchánsnők rituális táncával díszített Villa dei Misteri mind megrázó élmény.

1700 év álma után Herculaneum 25 m vastag iszapszemfedő alatti kincsei szintén napvilágra kerültek. Elegáns villái, Pliniustól Leopardiig megörökített története korunk művészeinek is ihletet nyújt. A papiruszvilla, a szarvasok háza, a Neptun-mozaik és Aphrodité villája megeleveníti szemünk előtt a történeteket. „Távolról ártalmatlannak tűnik a fenséges óriás kékes profilja, mely vastag füstfelhőben végződik. Amint azonban egy élményvágyó idegen barázdáira merészkedik, belső feszültség, fékezhetetlen szilajság nyomainak lesz szemtanúja” – írja O’Reilly a Vezúvról. Ma aszfaltozott út vezet fel, krátere vezetővel megtekinthető. Vajon elaludt az óriás, vagy csak szunnyad, és gesztenyései, orchideaerdői csupán csalóka látomások?