Németország nagy városait általában jól ismerik a magyar turisták. De vajon lehet-e még olyasmiről írni, ami új, meglepő, eddig talán még nem ismert, és mégis az ország egyik rejtett kincse?
Brandenburg tartomány délkeleti részén terül el Európa egyik egyedülálló, szinte érintetlen természeti csodája, a Spreewald, ahol egyetlen folyó egyszer csak több száz apró, mindenfelé áramló természetes vízcsatornává osztódik szét. Akárcsak egy sűrű labirintus, összesen 475 négyzetkilométernyi területet hálóznak be ezek a zegzugos vízi utak, és ezzel egy teljesen egyedi, különleges folyóparti, ligetes és részben mocsaras tájegységet hoznak létre. Afféle kis zöld Éden Kertje, amely Berlintől mindössze 1 órás autóútnyi távolságra fekszik. Nos, ez a képes mesekönyvszerű táj nemcsak Brandenburg, hanem egész Németország egyik legszebb úti célja, ám mégis kevesen ismerik.
Megjött a postás! A Spreewald egyik kis falujában, Lehde-ben tavasztól őszig így, vízi úton érkeznek a levelek és a csomagok, egy sárga postacsónakon. Némely községben még a szemétszállítást is hajóval oldják meg.
Spreewald jellegzetes kis meseházikóit nád fedi, különösen Leipe, Lehde és Burg falvacskákban állnak még mindig ezek a történelmi apró deszkaházak, amelyek nagy része műemlékvédelem alatt áll. Időközben jó néhányat közülük már turisztikai, üdülési célokra alakítottak át.
A Spreewaldi uborka messze földön híres, védett márkanév. Elsősorban Lübbanau viseli az „uborkák városa” titulust, ahol összesen 20, több mint 100 éves manufaktúrában dolgozzák fel a helyben termő uborkát nemes savanyúsággá. Egyetlen helyi kereskedő 800 tucatot is elad belőlük hetente, ami ilyen kis helyre nézve igazán nagy dicsőség. Amellett, hogy a nedves, humuszos talajon vígan nőnek az uborkák, titkuk a feldolgozásban és a fűszerezésben is keresendő: mustármaggal, fokhagymával, bazsalikommal, citromfűvel, szőlő-, cseresznye- vagy mogyorólevéllel és a titkos recept alapján még ki tudja mi mindennel ízesítik. Németország újraegyesítése után a Spreewaldi uborka azon kevés NDK-s termék közé tartozott, amely „mindent és mindenkit túlélt”, és azóta is megszakítás nélkül kapható a boltokban. A 2003-ban készült Goodbye Lenin! c. német vígjátékban is „szerepelt” a híres Spreewaldi uborka.
Az összesen 260 km hosszú „uborka-kerékpárút” az uborkatermelő spreewaldi falvacskákon keresztül kanyarog, ahol a bringázók a kapott térkép alapján útközben megkóstolhatják ezeket az uborkakülönlegességeket is.
A kerékpárosok gyakran megállnak Leipe-ben a Dubkow-Mühle nevű turistavendéglőben, amely egykor vízimalomként működött.
Spreewald természetvédelmi területét legcélszerűbb vízi úton bejárni. Negyven évvel ezelőtt sok kis falut és lakóterületet csakis csónakkal lehetett elérni, a gazdálkodók még a szénát és a jószágot is csónakon szállították ide-oda.
Miután ez ma már szárazföldi úton is lehetséges, a csónakokat azóta a kíváncsi, érdeklődő turisták szolgálatába állították
A nyugati szláv népcsoport kb. 1400 évvel ezelőtt telepedett le a spreewaldi régióban, ahol még ma is több ezer szorb nemzetiségű lakos él. A gyerekek a német mellett az iskolában is tanulják a szorb nyelvet, amely a cseh és a lengyel nyelvhez áll közel. Ugyanaz a népcsoport ők, mint a Magyarországon élő vendek (akik slovenci-nek hívják magukat, és az Őrség-Vendvidék környékén élnek).
Az UNESCO a Spreewald területét bioszféra-rezervátumként tartja nyilván, a benne élő védett állatokkal (gólyák, darvak, vidrák, rétisasok) együtt. Összesen 250 km-es vízi útrendszeren keresztül csónakázhatunk, erdőségeken és apró településeken át, és ami a legfontosabb: motorcsónakkal közlekedni tilos.
– K. Strompf –
Legyél az első hozzászóló "Németország kis Velencéje" című cikkhez