A süllyedés oka az, hogy az érintett települések – így többek közt Peking, Sanghaj, Hangcsou (Hangzhou) vagy Hszian (Xi’an) – túlzott mértékben használták a föld alatti talajvíz-készleteket. A kitermelés ütemét az elmúlt évszázad, főképp pedig az elmúlt harminc év iparosítása, építkezési láza, de ugyanígy a népességszám növekedése is gyorsította.
A kelet-kínai Sanghajban már az 1970-es évek óta próbálnak a víz visszapumpálásával a süllyedés ellen fellépni, miután 1921 és 1965 között csaknem két métert süllyedt a ma mindössze három méterrel a tengerszint felett fekvő metropolisz. Az észak-kínai Tiencsinben (Tianjin) 1985 óta korlátozzák a talajvíz-kitermelést, melynek következtében a süllyedés éves mértéke 80 milliméterről 20 milliméterre csökkent. A főváros, Peking a kevésbé veszélyeztetett városok közt van, 10-20 millimétert csökken évente.
A süllyedés problémájának kezelésére a kínai központi vezetés nemrég egy ötéves tervet fogadott el. Ebben a Jangce-folyó deltáját és az észak-kínai-síkságot nevezte meg legveszélyeztetettebb területekként, s a vízkészletek “racionális keretek közt tartását” szorgalmazza.
Legyél az első hozzászóló "Süllyednek a kínai városok" című cikkhez