Tengerész Henrik karavellái és utódai

Portugáliát az utóbbi években egyre többen „fedezik fel” maguknak honfitársaink közül – először általában Lisszabont és környékét barangolják be, és sokan eljutnak az ország névadójának tekinthető Portóba, illetve a közismert zarándokhelyek valamelyikére is. A 600 kilométer hosszan Spanyolország oldalába simuló ország déli partvidéke azonban nem feltétlenül kerül be az útitervekbe, talán épp a távolság okán.

Holott nincs is olyan messze! A napfény szerelmesei Európa számos nagyvárosából – Stockholmból, Londonból, Bécsből, Frankfurtból, Párizsból na és a „szomszédos” Madridból – közvetlen repülőjárattal érhetik el Farót, a térség közigazgatási központját. Budapestről ez csak átszállással oldható meg: a portugál fővárosból a belföldi repülőút 35 percet, a busszal vagy gépkocsival megtett szárazföldi utazás pedig 2,5-3 órát vesz igénybe.

Hogy Algarve felfedezésével mi, magyarok kissé elkéstünk, mi sem bizonyítja jobban, mint a farói repülőtér forgalma. A terminálon ugyanis évente több, mint 5,5 millió utas fordul meg, Jó részük természetesen külföldi – az év hidegebb hónapjaiban főleg britek, németek, hollandok, svédek és kanadaiak (!) hagyják maguk mögött a telet (jó részük saját algarvei ingatlanában vészeli át azt), tavasztól őszig pedig a világ minden szegletéből áradnak az érdeklődők, pihenni vágyók.

Immár közel harminc éve sokan golfzsákkal felpakolva érkeznek, nem véletlenül: Európa legjobb golfpályái közül több is Algarvéban található. A 150 kilométer hosszan elnyúló tartomány 29 kiválóan karbantartott létesítménnyel büszkélkedhet – nem egy hazai és nemzetközi bajnokságoknak ad rendszeresen otthont –, többségükhöz apartmanházak, kisebb-nagyobb szállodák, üdülőkomplexumok is tartoznak.

A pályák festői környezete azok számára is szemet gyönyörködtető, akik nem tartoznak a golfturisták közé. Némelyik közvetlenül a magas sziklafalak övezte tengerparton épült, s vannak olyanok is, amelyek valamivel beljebb, lágyan ívelő dombok között, esernyő alakú fenyő- vagy fügefaligetekben, folyótorkolatban létesültek, amerikai vagy angol tervező elképzelései szerint.

Al Garbh, azaz Nyugati

De nézzük, mi mindent kínál Algarve, amelyet már a föníciaiak is laktak, később a római birodalom részét alkotta, majd közel ötszáz évig arab fennhatóság alatt állt! A gazdag történelmi múltból szerencsés módon számos látnivaló máig fennmaradt, igaz, a természet erejének – így a Lisszabont is romba döntő 1755-ös földrengésnek –, illetve a tűzvészeknek, a kalóztámadásoknak és az évszázadok során fel-fellángoló háborúskodásnak sok minden martalékául esett.
A Római Birodalmat idézik a Faro óvárosát övező városfalak, a közelében fellelt mozaikképek, a 711-től az 1200-as évek végéig tartó, fokozatosan visszaszoruló mór uralmat pedig azok a várak és erődítmények, amelyek a spanyol határ mentén (Castro Marim, Tavira) éppúgy megtalálhatók, mint a dombok ölelésében (Loulé, Lagoa). A legjobb állapotban a Silves-ben lévő van (a város tetejére vörös kőből épített vár felújítása részben uniós támogatással folyt), az arab uralkodók innen jó ideig az egész térséget kormányozták.

Az arab időkből származik Algarve neve is – Al Garbh, ami annyit tesz: nyugati, vagyis a birodalom nyugati csücske –, és természetesen sok minden más. Így a fehérre meszelt, alacsony házak, a térség jelképévé vált, különös alakú, lyukacsos kémények, a színes, sokszor kék-fehér csempeképek (a Spanyolországban is elterjedt azulejók), a hangulatos, girbegurba utcák, az ízletes ételek – elsősorban persze az édességek.

A térség aranykorát a XV. században, a felfedezések kezdetén, Tengerész Henrik több évtizedes itt-tartózkodásának idején élte. Az egyre erősebb portugál birodalom királyi sarja Sagres-ben hajózási és tengerésziskolát alapított, a közeli Lagos-ban pedig hajóépítésbe fogott. Az akkori hajózás úttörői, a fürge, folyótorkolatokon is felhajózni képes karavellák innen indultak útnak, majd busás rakományaikkal ide tértek vissza. Magellán és Vasco da Gama közvetlen elődei Tengerész Henrik haláláig (1460) eljutottak Madeirára és az Azori-szigetekre, meghódították Afrika partjait, és lerakták a későbbi, Angolától Brazíliáig terjedő gyarmatbirodalom alapjait. A sagres-i vár, a területén álló templom és a kőből készített, 43 méter átmérőjű szélrózsa e dicső kor emlékét őrzi.

Sziklák és selymes homok

Közelében található a Szent Vince-fok (Cabo da São Vicente), Európa délnyugati csücske, s rajta a világítótorony, amelynek fénye 90 kilométer messzeségből is észlelhető, így biztos tájékozódási pont a hajósok számára. A torony egy hatalmas, 60 méter magas sziklafal tetején, lapos, hegyszerű kiszögellésen állva őrködik az Atlanti-óceán forgalma felett. Rendkívüli látványt élvezhet az, aki eljön erre a középkor embere által a világ végének tartott helyre – a hatalmas sziklákhoz csapódó szilaj hullámok, a végeláthatatlan óceán s a tiszta időben idelátszó afrikai partok kontúrja kivételes élménnyel ajándékozza meg az embert.

Erről a pontról kelet felé haladva másfajta természeti csodákat látni. Az óceán szelének kitett, Szent Vince-fok közeli vidéken a sziklák alatt keskeny, homokos partszakaszok váltják egymást. A víz számos helyen kisebb-nagyobb mélyedéseket, barlangokat vájt ki magának, „hidakat”, kúpos alakzatokat hozott létre sok kilométer hosszan. A már említett Lagos kikötőjéből motoros hajókon eredhet neki az ember, hogy felfedezze a partról nem látható vadregényes területet.
Algarve középső – Portimãótól az egykor csendes halászfaluból zsibongó várossá vált Albufeirán át a vidék legnagyobb jachtkikötőjével büszkélkedő Vilamouráig húzódó partszakasza – képe fokozatosan „szelídül”: a mind alacsonyabb sziklafalhoz egyre szélesebb, finom homokos strandok támaszkodnak. A spanyol határ tájékán az ellaposodó partot már sok lagúna, földnyelv és sziget tagolja, emiatt rengeteg hal- és madárfaj kedvelt tartózkodási helye.

Algarve több mint száz strandja (praia) közül 46 elnyerte a legtisztább vizű, biztonsági, higiéniai és kényelmi feltételeknek egyaránt megfelelő strandoknak járó minősítést (Blue Flag), és mivel ilyen sok van belőlük, mindenki talál kedvére valót. Nyüzsgő, napozóágyakkal és napernyőkkel telerakottat éppúgy, mint kisebb, félreeső, csendes öblöt, gyorsan mélyülő, úszásra alkalmasat, és kisgyermekekkel biztonsággal látogathatót egyaránt. Az oly sokat fényképezett, Albufeira közelében lévő, víz által kivájt Xorino barlangot semmiképpen sem szabad kihagyni!

A télen sem túl hideg (14-16 fokos), az óceán közelsége miatt nyáron legfeljebb 22-24 fokig felmelegedő tenger sok lehetőséget kínál a vízi sportokat kedvelőknek: vitorlázni, vízisízni, hullámlovagolni, búvárkodni, szörfözni, jetskizni, siklóernyővel a víz színe fölé emelkedni, és akár a nyílt vízre, delfinlesre is lehet menni.

Távol a víztől

Bár a legtöbben világszínvonalú strandjaiért keresik fel a mindössze 5400 négyzetkilométernyi területet, Algarve rengeteg egyéb kikapcsolódási lehetőséget is kínál. Hogy a sportoknál maradjunk, a golfozáson kívül lehet teniszezni, kerékpározni, lovagolni, többféle vízi vidámparkban és élményparkban szórakozni, a természetkedvelők madárlesre, orchidea- és parafatúrára indulhatnak (a térségben található paratölgyligetek adják a hagyományos parafa-feldolgozás alapanyagát), és megmászhatják az Algarvét északról védő hegyvonulatot (legmagasabb pontja a Monchique közelében lévő, 902 méter magas Foia).

Jószerivel az év minden hónapjában rendeznek Algarvéban valamilyen fesztivált, a történelmi nevezetességek és a múzeumok kedvelői szinte minden településen találnak érdekes látnivalót, s az sem marad élmény nélkül, aki „csak” a mindennapi életre kíváncsi. Kávézók, éttermek, kiülős teraszok, ezernyi kis üzlet hívogatja az utazót mindenfelől, aki a hangulatos utcákon barangolva bepillanthat a helybeliek mindennapjaiba. Ők pedig szívesen elegyednek szóba, rendkívül derűsek, olyanok, mint lakóhelyük, a világ felé mindig nyitott, vendégszerető, egész évben napfényben fürdő Algarve.

Ízek, zamatok

Az étkezésben a legnagyobb szerepet a tenger gyümölcsei játsszák, a tengeri halak és herkentyűk levesként, sült és párolt változatokban kerülnek asztalra. Algarvei specialitás a kockára vágott, többféle húsból, kagylóból és zöldségből készült egytálétel, a cataplana, amely diszkosz alakú, légmentesen zárt fémedényben, frissen készül.

Az arab hagyományokat őrzik a fügéből, mandulából, narancsból, tojásból és mézből összeállított édességek. Az éttermek palettája nagyon széles, a kockás terítős, néhány asztalos kisvendéglőtől a luxuskategóriáig minden fellelhető, az árak ennek megfelelően emelkednek. Érdemes megkóstolni a sok helyütt kínált, laktató és ízletes „napi levest” (sopa do dia), amely általában valamilyen zöldségpüréleves, valamint a közeli borvidékek egyikéről származó „ház borát” (vinho da casa), amely segít elszakadni attól a tévhittől, hogy Portugáliában csak a jellegzetes, testes portói vörösbort isszák.

Négy keréken

Algarve látnivalói helyben kínált fél-egy napos, szervezett utak keretében is megismerhetők, ám annak, aki szereti maga „felgöngyölíteni” a látnivalókat, érdemes gépkocsit bérelnie. Az árak szezononként változnak: télen a júliusi–augusztusi csúcsban fizetendő summa 50-60 százalékáért is lehet autót kapni. (Az interneten rengeteg vállalkozás ajánlja magát, a jelentős árkülönbségek miatt nem árt alaposan tájékozódni.) A tengerparttal párhuzamosan két út fut: az N125 számú 2×1, helyenként 2×2 sávos országút számos leágazással a spanyol határtól a nyugati partvidékig fűzi fel a kisebb-nagyobb településeket, a néhány kilométerre északabbra húzódó, ingyen használható A22-es autópálya pedig Lagos felett ér véget. (Középtájon, Albufeira közelében ebből indul északnak a Lisszabonba vivő, fizetős A2-es autópálya és „elődje”, az ingyenes IP1-es út.) Az utak mindenhol jól karbantartottak és megfelelően kitáblázottak, ám a számtalan elágazás és körforgalom miatt ajánlatos részletes Algarve-térképpel nekiindulni.

Hat csillag

Algarve a hatvanas évekig sajátos félálomban élte napjait. Fejlődése a Salazar-diktatúrát megdöntő 1975-ös forradalom után lódult meg igazán, így jó ideje – a mezőgazdaságot és a halászatot felváltva – az idegenforgalom adja a tartomány bevételeinek legjavát. Szembetűnő a mindenfelé zajló építkezés, egymás után nőnek ki a földből a panorámás lakóparkok, apartmanok és szállodák, a turisták kedvét legkülönbözőbb módon szolgálni hivatott létesítmények. Az egyszerűbb és olcsóbb (ám kielégítő színvonalú) szállásoktól a legmagasabb igényeket kielégítő négy- és ötcsillagos szállodákig minden megtalálható.