Baleno, hibriddel újratöltve

Deja vu, mondhatnánk, de nem lenne igaz. Az újratöltött Suzuki Baleno teljesen más, mint az egykori sikermodell. De minden adott, hogy a XXI. századi Baleno, különösen hibrid változatában, legalább annyira befusson, mint az elődje. Suzuki Baleno 2016 teszt.

Lehetett mosolyogni azon, hogy a távoli rokonok moszkvai kiküldetésben voltak a rendszerváltás előtti években, de aki náluk járt, a neves amerikai szállodalánc halljában, a Néva partján kaviárt kanalazva, pezsgőt szürcsölve egyáltalán nem találta annyira lúzernek a helyzetet, mint amilyennek az első hallásra tűnt. Lett az ott összekavart pénzből luxuslakás és nyaraló, prémium márkás autó a családfőnek és Suzuki Baleno a nagyfiúnak, aki Budapesten félistenként hajtott végig a ritkaságszámba menő és a keleti csodákhoz képest kifejezetten menőnek számító modellel.

Az 1995-től gyártott Baleno, Európában 2002-ig élte fénykorát, addig amíg Japánban gyártották. De utána sem tűnt el teljesen a piacról, mert ahogy a kiöregedett focisták az USÁ-ba, Kínába, vagy Qatarba igazolnak, a Suzuki modellje az indiai Maruti Suzuki révén még egészen 2002-ig folytatta jutalomjátékát, miközben a fontosabb piacokon a modellt a 2001-ben piacra dobott Suzuki Liana nyugdíjazta.

Vagy inkább csak jegelte, hiszen idén megtörtént a Baleno reinkarnációja. A mai Baleno persze messze más, mint a régi, de két dolog mégiscsak hasonló: a modell most is ideális és gazdaságos családi autó, miközben arra is jó esély van, hogy mutatós formájának, technikai adottságainak köszönhetően újabb fejezetet nyisson a japán márka sikertörténetében.

Ehhez jó alap, hogy bármilyen irányból nézzük, az autó – különösen a tesztre kapott fehér színű, ami nem mellesleg egyfajta hibrid változat – kifejezetten jól mutat. Még akkor is, amikor a visszapillantóból hátratekintve olyan, mintha egy mosolygós japán manga figura arcát látnánk magunk mögött. Akkor is kifejezetten ütős, ha üzleti környezetben használjuk és akkor is jól mutat, ha mindent bepakolt a család és úgy indulunk útnak. Mert B szegmensből felfelé kilógó, de a C szegmens alatt maradó kocsi arányai optimálisak. Egyáltalán nevezhető kicsinek, sőt a nagyobb kompaktok belső terét elővarázsló hátsó ülésen is akad elég hely (hiába, az odahaza minden centit nagyon fegyelmezetten beosztó japánok mindig értettek ahhoz, mi az a jó térelosztás). Nem véletlen, hiszen a 2.5 méter tengelytáv mellett, az autó majdnem 4 méter (3995mm) hosszú és 1.74 m széles. A magassága 1.47, ami szintén kellemes. Ehhez jön a 355 literes méretével büszkélkedő csomagtartó.

Miközben a Baleno többféle érdekességgel is dicsekedhet, az egyik az, hogy a cég indiai gyárában készül, ami a mai minőségellenőrzési sztendrdek és hosszú garancia idők mellett, semmit nem vesz le az értékéből. Amit az is jelez, hogy más márka is hoz idén olyan modellt a magyar piacra, ami Indiában készül. A másik érdekesség a Suzuki SVHS mild, vagy mondhatjuk úgy is, „mintha” hybrid megoldása, amivel teszt autónk is büszkélkedhet. Igaz többféle diskurzus is zajlik, hogy az itt használt integrált gyújtásgenerátor mennyire nevezhető valódi hibridnek. Egy tény, az erőforráshoz épített, három lóerős rásegítő villanymotor, ami a fogyasztást leginkább megugrasztó induláskor dolgozik a Baleno hibrid változatú, 1,2-es 90 lóerős benzinmotorja alá, erőtöbbletet ugyan nem jelent, de érezhetően csökkenti a fogyasztást. Igaz a teszt autó ötfokozatú váltójánál kicsit szokatlan, hogy balra váltva simán rükvercbe tehetnénk az autót, aminek elkerülése eleinte némi odafigyelést is követel és szokatlan a hatodik gang hiánya is, ahová az ember szintén ösztönösen váltana, ám a 120 lóerős közvetlen befecskendezésű Boosterjet turbómotoros hibrid verziót viszont már hatfokozatú automatával is megrendelhetjük.

Az általunk tesztelt ötsebességes Euro 6-os motorja kifejezetten csendesnek bizonyult. Igaz az indulásnál elég nagy gázfröccsre volt szükség addig, amíg a megfelelő gáz-kuplung mértékre rá nem állt a láb, de háromezres fordulatszám után, a kifejezetten jól eltalált rugózás mellett élvezetes volt az autózás. Extraként kérhetünk adaptív tempomatot és automatikus vészfékrendszert is, de érdemes jól beállítani a szisztémát, nehogy nagyobb legyen a riasztás miatti ijedtség, mint amit az egész megér.

A kellemes autózáshoz a jó motor, a kényelmes ülések, a kellemes belső tér mellett az ívelt formája miatt is mutatós műszerfal sem elhanyagolható. A márkánál megszokott négy osztatú kijelzőről az audio rendszert, a könnyen csatlakoztatható telefont, a klímát és a navigációt indíthatjuk – a HD felbontású LCD kijelzőn a tolatóradar képe is igencsak jó minőségű. A kijelző, a Suzuki ars poeticájának megfelelően egyszerű, de mutatós környezetbe ágyazott. A kormány mögötti kijelzőn pedig többek között jól láthatjuk az aktuális fogyasztást, a pillanatnyi gyorsulási értéket éppúgy, mint a korábbi átlagsebességet. A műszerfal kék fénye esténként impulzívan mutatós, legalább annyira, minta az autó fogyasztása, ami a városban és az országúton is erősen 6 liter alatt marad. Amiben nyilván annak is szerepe van, hogy a cég mérnökei úgy növelték meg 10 százalékkal a karosszéria szilárdságát, hogy közben 15 százalékkal sikerült csökkenteni az így 1400 kilós autó súlyát.

A Baleno alapmodell, a Balenio 1.2 GA kedvezményes ára 3,1 millió, az általunk tesztelt Baleno 1.2 GLX, ISG kedvezményes ára 4.450.000 Ft ( a listaár 5.180.000).

Érsek M. Z.