A navajok földjén

Mielőtt belekezdenék kanyonos-kalandjaim ismertetésébe, felhívom mindenki figyelmét, aki esetleg Amerika e részébe szeretne jönni, és T-mobile ügyfél, akkor készüljön fel arra, hogy az itteni T-mobile szolgáltatás hagy némi kívánnivalót maga után, momentán Las Vegas óta nem működik, mondván, hogy nincs térerő. Csak miután felszálltam Phoenixben a repülőgépre és leszálltam itt Miamiban, csak azóta hajlandó újra térerőt találni. Vélhetően Arizonában nincs olyan jó lefedettségük, ami önmagában még nem lenne gond, a baj ott kezdődött, hogy akármelyik másik hálózatra akartam felkapcsolódni, nem engedélyezte, a SIM kártyámra hivatkozva, hogy nincs hozzá jogosultságom.

Kilátás a Zion Canyon-beli Weeping Rockról

Emellett az itteni T-mobile-nál (ami egyébként csak névrokona az európainak, két teljesen más cég áll mögöttük) vásárolt usb mobilnetem is az említett okok miatt ugyanúgy megadta magát, mint mikor a telefonom, így ha például Vegas mellett a Death Valley 40-45 C fokos hőségében kaptam volna egy defektet, akkor csak a jószerencsében bízhattam volna, hogy jön valaki. Szóval a lényeg, hogy az Egyesült Államokban nembiztos, hogy érdemes T-mobileosnak lenni, elég gyenge a lefedettségük.

Emellett egy szintén kicsit zavaró dolog lehet, hogy ha azonos útvonalon megy valaki, mint esetleg én, hogy Arizona és Utah határán már ide-oda váltogatják az időzónákat, így hol 9, hol pedig 8 órás az időeltolódás. Ez kicsit megzavarhatja akár a gps-t is az útvonaltervezésben, vagy csak simán minket is, ha úgy látjuk, hogy alig egy óra alatt ott vagyok a gps szerint, aztán kiderül, hogy ő már a másik időzónával számolt.

A Glen Canyon egyik látványossága

Las Vegasból a Grand Canyon és környéke felé két útvonalon gondolkoztam. Az egyik dél-keleti irányban, részben a 66-os utat követve, a 90-es, majd a 40-es országút lett volna, érintve a Hoover gátat, és az aranyláz idejében virágzó, ámde mára már szellemvárost, Oatmant, ahol állítólag nyüzsögnek az utcákon az itt szabadon hagyott szamarak leszármazottai. Még útba ejtettem volna a Grand Canyon Nyugati Peremét, ahol a sokaknak ismerős Skywalk, a levegőbe kinyúló, patkó alakú üvegsétány áll. Aztán innen értem volna el Flagstaff városába, majd innen egy napos túra keretében a western filmek visszatérő gyönyörű hátteréhez, a Monument Valleyhoz.

A cikk folytatódik Az Utazó magazin blogján, melyet ide kattintva elérhet!